TeVÉK Kengyel

A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája, s mint ilyent természetesen gonoszjáró napként tartották számon. A magyar néphitben Luca egyáltalán nem hasonlít Szent Lúcia alakjára. Nálunk Luca kísértetszerű, fiktív (kitalált) lény. Külseje: csúnya öregasszony, máshol fehérleples alak. (A lányok ennek megfelelően "Lucázáskor" fehér lepedőbe burkolózva jelenítették meg.)
Bár néha lucaboszorkának is mondják, alakja nem azonos a néphit boszorkányával. Míg ugyanis a boszorkány általában élő személy, akinek vannak természetfeletti adottságai, képes átváltozásra, de van emberi alakja, addig Luca nem egy a faluban lakó ember, hanem kitalált alak.

Luca napja arra is alkalmas volt, hogy ki-ki elkezdjen készülődni a boszorkányok karácsonyi leleplezésére. Ilyenkor kellett ugyanis elkezdeni készíteni a Lucaszéket, amire aztán a karácsony esti szentmisén a gazdája felállt, s megláthatta onnan a boszorkányokat. Azoknak ugyanis ilyenkor szarvat lehetett látni a fején, más elképzelések szerint lángokat lövelltek. Nem volt azonban veszélytelen az akció, ugyanis a boszorkányok is meglátták a lucaszéken ágaskodót, s a néphit szerint ilyenkor a nyomába eredtek. Ezért kellett a "boszorkány-figyelő akcióra" indulónak előre gondoskodni mákról. Amikor ugyanis a boszorkányok már majdnem beérték, akkor hátra kellett hajítani a mákot, s azt üldözői elkezdték szedegetni. Amíg pedig a boszorkányok szedegettek, addig az illető hazaért. Gyorsan elégette a lucaszéket és az ajtó elé tette keresztbe a seprűt.

A lucaszék nem készülhetett akárhogyan. Csak akkor volt kellőképpen hatékony, ha készítője az előírásoknak megfelelően járt el. Meg volt például, hogy hányféle fából kell készíteni.

Például: kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsafa. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.

Nem csak így készülődtek ettől a naptól fogva a karácsonyra faluhelyen. Luca napján hozták be meleg helyre a termőágat (meggyfa, vagy cseresznyefa ágát), hogy az karácsonyig kizöldelljen. (Régen ugyanis ez volt a karácsonyfa helyett.)
Ilyenkor ültették el az úgynevezett luca-búzát is, ami később mágikus erejű lett. Naponta kellett öntözni a tányérba, pohárba, cserépbe tett búzát, s az karácsonyra kizöldellt. Ezzel a jó termés biztosítása volt a cél. Karácsony után a kizöldellt búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek. Jó ellenszernek tartották a tojás és a tejrontás ellen is. Lányoknak pedig a mosdóvizébe rakták, hogy attól szebbek legyenek. Máshol azért, hogy ne fájjon majd a szemük. (Ez a szokás utal a szent történetének ismeretére.)
Fontos volt még, hogy nő ültesse a búzát. Ez a termékenységvarázslásra utal.